Megváltozhat az általunk ismert internet?

21. 9. 2018.

Szeptember 12-én az Európai Unió Parlamentje megszavazta a szerzői jogi reformot. A reform részét képezik a hírhedt 11-es és 13-as cikkelyek is, amelyek érvénybe lépésükkel gyökereiben változtatják meg az internetet. A javaslat módosított változata 64 oldalt tesz ki. Mi elolvastuk, hogy nektek ne kelljen.

Megváltozhat az általunk ismert internet?

11-es cikkely, avagy a „linkadó”

Az elképzelés a következő: amennyiben egy hírközlő portál (vegyük példának a Google Híreket) meg szeretne osztani egy másik weboldal (például a Wall Street Journal) által közzétett hírt, cikket, vagy bármit, ami nem az ő jogi tulajdona, úgynevezett „linkadót” kell majd fizetnie. Ez a publikáló weboldalnak, a mi esetünkben a WSJ-nek akár még jó ötletnek is tűnhet, de nem az, sőt!

Németországban már próbálkoztak hasonlóval, amikor 2013-ban megszületett a törvény, ami szerint a publikálóknak joguk volt elkérni a „linkadót” a hírportáloktól. Ennek az lett az eredménye, hogy amelyik weboldal követelni merte a Google Hírektől a pénzt, azt a hírportál egyszerűen kirúgta az oldalról, nem osztott meg több linket tőle, ami ahhoz vezetett, hogy a publikáló oldalának annyira megcsappant a látogatottsága, hogy pár hét után arra kényszerült, hogy visszakönyörögje magát a Google Hírekhez, természetesen térítés nélkül. Felmerül a kérdés, hogy mi a fontosabb egy weboldalnak: hogy behajtsa a „linkadót” a hírportáloktól, vagy hogy ingyen reklámhoz jusson a megosztások által?

A baj az, hogy vannak ennél nagyobb problémák is. Mekkora részletet kell idézni a publikálásból a link mellé ahhoz, hogy a „linkadó” fizetendő legyen? Vonatkozik-e a fizikai személyekre is? Mi a helyzet azokkal, akik ugyan nem jogi személyek, de nagy a követőtáboruk? A 11-es cikkely egyik kérdésre sem ad választ.

Mémtilalom

13-as cikkely, a „mémgyilkos” szabályozás

„Az online tartalommegosztó szolgáltatók és a jogtartók jó hiszemben együtt kell, hogy működjenek abból a célból, hogy biztosítani tudják, hogy a nem engedélyezett, jogilag védett munkák vagy más tárgyak ne legyenek elérhetőek a szolgáltatásaikon.”

Az ilyen száraz szakmai szövegeket mindenki hajlamos átugrani, és a legkevésbé sem hibáztatjuk azokat, akik a második sor közepe felé feladták az olvasást. Sőt, pont nekik szeretnénk kedvezni a következő példával. Te, mint egy Facebook felhasználó, úgy döntesz, hogy megosztasz egy Paul McCartney dalt az üzenőfaladon. McCartney dalai a Sony Music tulajdonát képezik, így az ő engedélyük nélkül nem szabad megosztani a dalt.

A 13-as cikkely a Facebookra bízza a feladatot, hogy megakadályozza, hogy te feltedd ezt a dalt az üzenőfaladra, vagy bárhova máshova a Facebook oldalán belül. Ez természetesen nem csak McCartney-ra, nem csak a Sony Musicra, nem is csak a zeneiparra vonatkozik. Minden olyan tartalom, ami sérti a szerzői jogokat, tiltva lesz.

A Facebooknak jelenleg 2.23 milliárd aktív felhasználója van. Hogy hogyan lehet átfésülni 2.23 milliárd ember tevékenységét? Szűrőkkel, amik nem tudnak különbséget tenni a mémek és a jogvédett tartalom között (attól függetlenül, hogy a mémek ebben az esetben paródiának számítanak, így nem sértik senki jogát). Ez mellett egy ilyen szűrő szörnyen drága. Tudja-e a Facebook és a Twitter finanszírozni? Igen. De vajon tudja-e egy komment szekcióval rendelkező egyszerű kisvállalat, vagy egy blog finanszírozni? Nem, és ez bizony végzetes lehet számukra.

Mi a következő lépés?

Reménytelennek tűnik ugyan a helyzet, de messze vagyunk a végétől. A végső döntés 2019 januárjában fog megszületni, amikor a javaslat visszakerül az Európai Unió Parlamentjébe. Amennyiben a második körben is elfogadják, a tagállamoknak két évük lesz meghozni a törvényeket, amelyek összhangban vannak az új szabályzatokkal. Fontos kiemelni, hogy ezek az új szabályzatok NEM törvények, és nagyban a tagállamoktól függ az, hogy mekkora mértékben lesznek megvalósítva.